Pamukkale - Denizli - Antalya - Kemer
Megkezdtük utunkat vissza a tengerpartra, Antalya felé. Útközben egy Denizli nevű településen álltunk meg, egy szőnyegmanufaktúránál, ahol megismerkedhettünk a szőnyegkészítés lépéseivel. Egy rövid kis bemutató keretében megmutatták hogyan nyerik ki a selyemhernyó gubójából a selymet, hogyan készül belőle fonal, milyen technikával festik a fonalat és hogyan készülnek a csomózott szőnyegek. Azt is megtudtuk, hogy ebben az üzemben háromféle szőnyeg készül: selyem, pamut, gyapjú és hogy a szőnyegeket csak fiatal lányok készítik, kb. 16 éves korukig és naponta 4 órában csomózzák a szőnyegeket, mert ez egy elég fárasztó munka.
A bemutatót követően felkísértek bennünket egy emeleti nagy terembe, ahol már nem lehetett fényképezni és számos gyönyörűbbnél gyönyörűbb szőnyeget mutattak meg nekünk. Voltak olyanok, melyeknek mindkét oldalát lehetett használni és olyan is, amit ha másik szögből néztünk más árnyalatú volt. Ezek után az angolul beszélő eladók megpróbáltak közülünk minél több embernek szőnyeget eladni. Olyan dolgokkal csábítottak bennünket, hogy bármilyen fizetőeszközt elfogadnak, ha nincs nálunk elég pénz, akkor előleg megfizetése után otthonról is átutalhatjuk a fennmaradó összeget. Végül nagybátyám vett egy kisebb méretű natúr szőnyeget, melyet majd a hálószobája falára szeretne feltenni.
Antalya-ba érve egy ékszerkészítő céget kerestünk fel. Itt is kaptunk egy rövid ismertetőt, sőt felajánlották, hogy akinek van valamilyen arany ékszere, szívesen megtisztítják, amíg mi nézelődünk, vagy netán vásárolunk valamit. Itt csak az előcsarnokban lehetett fényképeket készíteni, beljebb már nem. Az itteni eladók nagyon készségesek voltak, sőt itt többen is beszéltek egy keveset magyarul. Volt olyan útitársunk, aki vett magának valamilyen ékszerét, egyikük pedig egy csodaszép karórát.
Antalya-ba érve egy ékszerkészítő céget kerestünk fel. Itt is kaptunk egy rövid ismertetőt, sőt felajánlották, hogy akinek van valamilyen arany ékszere, szívesen megtisztítják, amíg mi nézelődünk, vagy netán vásárolunk valamit. Itt csak az előcsarnokban lehetett fényképeket készíteni, beljebb már nem. Az itteni eladók nagyon készségesek voltak, sőt itt többen is beszéltek egy keveset magyarul. Volt olyan útitársunk, aki vett magának valamilyen ékszerét, egyikük pedig egy csodaszép karórát.
Antalya-t elhagyva, ismét Kemer felé vettük az irányt és mint kiderült az utolsó két éjszakát ugyanabban a hotelben töltöttük el, mint az elsőt, vagyis a Meder Hotelben.
Az nap zárásaként este még részt vettünk az utolsó fakultatív programunkon, mely egy török est megtekintése volt. A kb. 10 fős kis társaság először a török népcsoportok néptáncaiból adott ízelítőt, majd eljátszották milyen az igazi török esküvő, láttunk egy hastáncos fiút, majd egy lányt is, néhányan pedig bemutatták a "kerengő dervisek" rituális táncát is.